Társasjátékozás közben hatalmas poén tud lenni egy implantátum beültetéssel frissen akadályozott beszélőképesség

Kedvelt szórakozásunk a baráti körünkkel, hogy időnként összeülünk társasjátékozni. Az a jó ebben a hobbiban, hogy nagyon szuper csapatépítő jellegű elfoglaltság, ráadásul még ad is egyfajta szociális élményt, ami manapság már nem túl gyakori eset, ha mondjuk az okos telefonok előretörését vesszük például alapul. Én tehát mindenképpen ragaszkodtam ahhoz, hogy a régi barátokkal néha napján ilyen módon tudjuk ápolni a régóta tartó kapcsolatunkat. Örömömre szolgált, hogy ők is egyetértettek velem abban, hogy jó lenne a kapcsolatot valamilyen interaktívabb módon is ápolni, ahol kevésbé tud érvényesülni az idő múlását is jelző technológia. Mindenesetre ez engem arra ösztönzött, hogy igyekezzek a piacon aktívan szemlélődve tökéletes játékokat keresni, amiket sokan tudunk egyszerre űzni és nyilvánvalóan le is köti ennyi ember figyelmét tartósan.

Kicsit nehezíti a dolgot, hogy mivel ritkán látjuk egymást egy-egy összejövetel alkalmával sokszor megesik, hogy inkább beszélgetni vagy sörözni jobban van kedvünk, így aztán nem mondanám, hogy minden egyes alkalom a társasozás fellegvárává válik, de azért havonta egyszer igyekszünk úgy alakítani a programot és minden egyéb, hogy egy pár órás játék azért beleférhessen. Azt is beosztottuk, hogy lehetőleg mindenkinél legyenek ilyen események megtartva, aki csak része a csapatnak, így mindig annak alapján dől el az este házigazdája, hogy ki volt legrégebben ebben a feladatkörben.

A legtöbb esetben ha valamiért a szabály alapján kiosztott szerepre senki sem jelentkezik, akkor én veszem magamhoz a kezdeményezést és vállalom az est lebonyolítását. Ez legtöbbször jól is sikerül ha nem az utolsó pillanatban kell úgy alakítanom az időmet, hogy pont fel tudjak készülni kb. tíz ember fogadására. Szerencsére a barátnőm már régóta segédkezik ebben, hiszen már ő is régóta része a társaságnak, így hasonlóképpen szívügyének tartja a kohézió megteremtését és annak ápolását. Vannak persze különleges alkalmak, amikor még én sem tudom mindezt vállalni, meg aztán én sem társasozásra vagyok összerakva, megesik, hogy azt javaslom inkább igyunk meg pár sört, az is bőven megfelel a célnak, ami igazándiból csupán a társaság egyben tartása, időnként speciális, izgalmasabb eszközökkel. Szóval a társas inkább egyfajta alternatíva arra, hogy ha valaki nem tud aznap éppen elkéretőzni otthonról problémamentesen vagy éppen szívesen összejönnénk barátnőstől, akkor legyen egyfajta kerete az estének és ne kelljen feltétlenül mindig ugyanazokat a köröket futni minden egyes alkalommal újra és újra és újra. Ez a fajta sokszínűség szerintem fontos egy jó kapcsolat esetében, én pedig amúgy is szeretem az életemben jelenlevő fontos embereket alkalmanként látni és ezzel szerintem nincs is semmi gond. Attól, hogy néha más módon jövünk össze mint anno a hőskorban még mindig ugyanazok az emberek vagyunk. Persze mi is szoktunk egymás között azon poénkodni, hogy itt „öreg” korunkra már egy kocsma helyett a nappali a cél és egy társasjáték, de hát ez van, az idő múlik, ráadásul jobb a békesség is odahaza. Az olyan pillanatokért meg különösen megéri mindez, mint amikor például Laci barátom egy implantátum beültetése után jött át játszani és nem egy nehezen kiejthető szóval kellett megbirkóznia, ami érthető módon igen viccesre sikeredett.

Szóval azt kell mondanom, hogy bár egy kicsit nekem is furcsa, hogy sok esetben az éjszaka helyett egy kartondoboz tartalmába vetjük ma már bele magunkat, mégis van ennek egyfajta egyszerű és nagyszerű hangulata. Ráadásul így néha tartalmasabb, kreatívabb együttléteket is ki tudunk hozni a dologból, ami szerintem havonta egyszer tök jó buli.