Nem a klasszikus értelemben vett társasjáték

Eszembe jutott egy történet valamelyik régebbi összejövetelünkről, amit mindenképpen meg szeretnék osztani. Valahogy odáig fajult a dolog, hogy elkezdtünk barkóbázni, ami akárhogy nézzük is, nem egy klasszikus táblás társasjáték, amilyeneket általában játszani szoktunk. A legemlékezetesebb fogalom, ami persze nem sikerült kitalálnunk, az a buszrendelés volt. Ne kérdezzétek, hogy a kitalálója hogyan lehetett ilyen elvetemült!

Az elkövető pedig István volt, akinek legalább annyi a mentségére szolgál, hogy valami ilyesmivel foglalkozik megélhetésként. Nos, életem leghosszabb barkóba körét neki köszönthetem, az egészen biztos. Azt hiszem, hogy úgy 20 perc után adta föl a társaság. Pedig, ha azt vesszük, azért nem valami elvetemült dolog, hogy ne lehetne kitalálni. A huszadik perc körül már többen elkezdtek fenyegetőzni, hogy kizárják Istvánt az erkélyre, és nélküle folytatjuk az estét. Az egyértelmű volt, hogy rendkívül jól szórakozik a tehetetlenségünkön.

buszrendelés

buszrendelés

 

buszrendelés

Mikor már mindenki az induláshoz készülődött, még akkor is mindenféle megtorlást emlegettek. Ebből végül persze nem lett semmi, de mondanom sem kell, azóta sem barkóbáztunk, mikor István is a társaságban volt. Szerencse, hogy nem egy sértődős fajta, sőt még ő cukkolt minket még hetek múlva is!