A nyereményem

A kollégáimmal nagyon gyakran szoktunk társasjátékokat játszani. Főként azért fejezem ki magam ilyen tágan, mivel nagyjából fél évente változik a kedvenc játékunk, amik a leggyakrabban játszunk, tehát nem tudnék egyet sem kiemelni közülük. Főleg, hogy együtt jártunk egyetemre és már ott el kezdtük ezt a szokásunkat. Egyedül azt tudnám elmondani, hogy melyik az a játék, ami épp most a rabjává tett bennünket, de ma igazából nem is erről akarok mesélni.

Már évek óta nem játszunk nyerős játékokat, mert egyszer elég pórul jártunk vele. Azóta egyikünknek sem hiányzik, hogy felrakjuk a cuccainkat és fogadjunk egymásra. De akkor, még másodéves egyetemisták voltunk és elkezdtük megunni, hogy folyton csak fogpiszkálókban játsszunk. Lassan már nem jelentett presztízst az, hogyha neked volt a legtöbb fogpiszkálód. Aztán egyik este, amikor kissé alkoholtól mámorosan játszódtunk, egy lánynak, akivel akkoriban épp egy haverom kavart, az a hirtelen ötlete támadt, hogy mi lenne, ha valós dolgokkal játszanánk. Mindenkinek tetszett az ötlet, de mivel csóró egyetemisták voltunk, ezért pénz helyett azonnal az értékeinket raktuk fel, ami azért mégiscsak volt a szüleinktől és keresztszüleinktől.

Eleinte csupa apró dologban fogadtunk: fülhallgató, könyvek, pirítós gép és ilyenek, de aztán, egyik pillanatban a csaj, aki elő állt az ötlettel, fel tette a motorbiciklijét. Mindenki csak hüledezett, nem akartuk elfogadni, de ő azt mondta, hogy nem érdekli, játszani akar. Elég rászegek voltunk már mind, szóval könnyű volt meggyőzni bennünket. És ha hiszitek, ha nem, voltam olyan szerencsés, hogy abban a körben mindent vittem és azután is sokáig. Tehát több kisebb-nagyobb cucc mellett az éjszaka végére lett egy motorbiciklim is. Közben amúgy egy haveromtól nyertem még egy motoros dzsekit is. Nem mintha ő motorozott volna valaha is, de egyszer, egy távoli rokonától örökölt egyet, amikor kihízta a rokon, és miután nyertem egy motort, jó ötletnek tűnt a haveromnak, hogy feltegye a kabátot, hátha azt is megnyerem. Egyébként a csaj, akié eredetileg a motor volt, azzal is érkezett hozzánk este. Hajnalban, amikor befejeztük a játékot, el akartam menni egy körre, de szerencsére bealudtam az előszobában, miközben felhúztam a cipőt. Utólag ijesztő belegondolni, hogy mi történhetett volna velem, ha motorra ülök, de azon is gondolkodtam, hogy lehet, hogy a motoron aludtam volna el, még mielőtt bármit is csinálhattam volna vele vagy rajta. Meg egyébként sem volt nálam a kulcs.

Reggel, az előszoba kanapéján nehézkesen jutottak eszembe az este történései, mígnem megjelent a csaj, akitől elnyertem a motorkerékpárt. Elég morcosan nézett rám és azt mondta, hogy egyáltalán nem örül és fogalma sincs, hogy mit fog mondani a szüleinek, de már 22 évesek vagyunk, a felnőttség szélén állunk, és ha ilyen meggondolatlanul viselkedett, akkor vállalnia kell a következményét, azzal a kezembe dobta a kulcsot és kiment a házból.

Nem is jött, hogy elhiggyem, hogy tényleg volt egy saját motorbiciklim, ne meg persze jó néhány más cucc, amit az éjszaka nyertem. Bementem a szobába, ahol játszódtunk, belenéztem a füzetbe, ahol követtük, hogy ki mit veszített és mit nyert. Eléggé elsavanyodtam, amikor megláttam, hogy elvesztettem a szuperős számítógépemet az egyik haverom javára.

A következő egy-két napban megtörténtek a csereberék. A haverom, aki a motoros csajjal kavart, soha többé nem hallott a csajról. Nem is csodálom. Én ámultam, bámultam a motorbiciklit, de mielőtt el mertem volna kezdeni használni, elvégeztem egy tanfolyamot és levizsgáztam. Időközben pedig megtudtam, hogy mennyire fontos a megfelelő öltözet. Akkor már rég tudtam, hogy a haverom rokonától örökölt motoros kabátra hiába számíthatok. Nem azért, mert nem adta volna ide, csak már elég régi darab volt és a vezetés tanulása közben megéreztem, hogy elég sok helyen be fúj rajta a szél. Szóval vennem kellett magamnak cuccokat. A motoros iskola tanárja ajánlott egy webshopot, ahol bővelkedtek a jobbnál jobb termékek. Végül találtam egy márkát, és csak annak a termékeit választottam ki. Több dologra is szükségem volt: motoros kabát, motoros nadrág, kesztyű és motoros csizma. Viszonylag hamar, másfél hónap alatt megszereztem a könyvemet és erre már a motoros cuccaim is meg voltak. Csodás szerelés volt, annyira kényelmesen éreztem magam, és amikor elmentem az első utamra, ami egy 7 órás túrázgatás volt, rájöttem, hogy valóban mennyire iszonyat fontos, hogy megfelelő ruházat van rajtam. Sehol nem fújt be rajta a szél, de mindeközben nem is éreztem magam úgy, mint egy pólyába tekert múmia, akin minden egyes szabad lyukat, ahol a test érintkezhet a levegővel, megpróbálták tízszer szorosabban betekerni, mint általában más részeken.

A szüleim nem győztek csodálkozni az új örültségemen. Amikor először meséltem nekik, édesapám azt tanácsolta, hogy adjam el a motorbiciklit és keressek vele egy kevés pénzt, amit a tanulmányaimra fordítok. De nekem eszem ágában sem volt. A motoros cuccokra volt pénzem, azt meg tudtam venni. Az egyetlen dolog, ami miatt aggódtam, az a számítógépem volt. Elég drága példány volt, nem mertem elmondani a szüleimnek, hogy nem csak nyertem, de veszítettem is. Arról persze fogalmam sem volt, hogy néhány hónap múlva állás találok és viszonylag hamar sikerül kigyűjtenem egy új gépre a pénzemet.

Azóta, felnőttként, sokat nevetünk ezen az alkalmon, de egyszer sem játszunk már nyereményekben társasjátékot. Én közben telje motorörült lettem és megismerkedtem más márkákkal és vettem egy olyat, ami igazán hozzám passzol. Az egyetlen dolog, ami azóta sem változott, az a hűségem, ahhoz a márkához, akikről a motoros cuccaimat vásároltam. Annyira tartós és jó cuccokat gyártanak, hogy több év rendszeres használat után is alig lehet kifogást találni bennük.